Az embernek ha gyereke születik vár rá nagyon sok kaland. Kaland könnyekkel és küzdelmes helyzetekkel, és kaland gyönyörű és kiegyensúlyozott pillanatokkal egyaránt. Azt gondoltam sokáig, hogy ha nőnek a gyerekek, akkor ez egyre egyszerűbb lesz, vagy legalábbis nőnek majd a gyönyörű pillanatok arányai, de rá kell jöjjek, hogy a munka folyamatos, az ajándéka pedig az eredménye.
Az én fiam például nem igazán motiválható, pontosabban inkább úgy mondom, hogy mindig meg kell találni azt a dolgot, amivel meg lehet őt mozgatni. Rájöttünk, hogy az ő szeretetnyelve az ajándékozás, és bizony ennek megfelelően úgy lehet leginkább motiválni is, hogy ha valamilyen kis apró ajándékkal hajtjuk őt afelé, hogy mondjuk tanulja meg a verset vagy csinálja meg a házit. Na persze nem kérlelve és könyörögve, mert az nagyon nem működik, hanem egyszer csak rá kell venni, hogy megcsinálja és akkor bizony jutalmat kell adni neki érte. Most szigorúan véve a dolgokat, körülbelül úgy működik ez nála, mint a kutyáknál a jutalomfalat. Akármennyire morbid is ez a hasonlat.
Nekem ez nagyon furcsa, mert én nagyon nem vagyok az ajándékozós fajta, mármint engem nem mozgat, sokkal jobban szeretek adni, mint kapni, és a férjem szerint ezt most gyakorolhatom is bőven majd az elkövetkező években. Hála a jó égnek a gyerek legalább olyan dolgok iránt érdeklődik és olyan dolgokat szeret, aminek értelme van, például elektronikus dolgok, azok kiegészítői és hasonlók. Így lett a baseus a család kedvenc márkája, a baseusshop pedig a család kedvenc oldala rövid időn belül.
Én nem gondolom, hogy emiatt aggódnunk kéne, mert normális keretek között folyik ez az egész dolog, sőt, inkább örülök, hogy megtaláltuk a fiam mozgatórugóit is, és biztos vagyok benne, hogy azért az évek során ez finomodni fog. Legalábbis remélem, mert nem is tudom, hogy az érettségire vajon mit fogunk neki felállítani kellő motivációként ha ez nem enyhül.